A magyarok

Itt egy rímes, nosztalgikus dal a Greystones-i időkről a Beach House-ban:
Beach House Ballada
(Verze 1)
Greystones partján, tenger szélén,
Beach House konyhán, zúg a gépén.
Cornél és én, hát együtt nyomtuk,
1500 tányért naponta mostunk.
Ott volt Ricsi, és Roland a séf,
Stephen volt a főnök, kicsit bébi-kép.
Hétvégi roham, nagy kaják sora,
Emberek özöne – jött a nagy csoda!
(Refrén)
Hé, Beach House, Greystones partján,
Kemény napok, de mindig tartván.
Tányér és villa, mind ragyogott,
Két mosogatónk sose fogyott!
(Verze 2)
Lábunk alatt víz, zúgott a mosó,
Kóla meg laszti néha jött, no szó.
Cornél meg én, ketten a tűzben,
Kéz a vízben, de szívünk örömben.
Roland nagy főz, a hétvége zajos,
Stephen a fejénél kicsit babás habos.
Ezernyi ember jön, mindenki eszik,
De mi bírjuk, míg a gép csak feszít!
(Refrén)
Hé, Beach House, Greystones partján,
Kemény napok, de mindig tartván.
Tányér és villa, mind ragyogott,
Két mosogatónk sose fogyott!
(Verze 3)
Szusszanás kevés, de nevetés nagy,
Cornél mond egy viccet, és az idő halad.
Főnök ránéz, „Fiúk, gyorsan, készüljetek!”
De mi tudtuk, hogy lesz még pár nevetés nekünk meg.
(Outro)
Greystones partján, ott hagytuk nyomunk,
Beach House konyhán együtt daloltunk.
Stephen, Roland, és a sok mosatlan,
De mi kitartottunk, mindent megoldván!