Hogyha...

Apa hogyha megtanitott volna,
hogy álljak majd talpra,
nem írkalnék most a falra és nem rogynék a kőkemény aszfaltra.
Apa hogyha megmutattad volna,
Ki az kivel megéri majd élni,
Tudtam volna mikor kell nagyokat előre lépni.
Taníthatnád milyen is egy igazi férfi,
S a kislányodból nem lenne most egy összetépett fecni.
Erős lennék akár az anyukám ,
aki helyetted is erőt adva folyton csak taszigál.
Nem bírja már egyedül ezt a cudar terhet,
lányából lassan hamu lesz s majd abba áshatsz vermet.
Na de nem adom fel könnyen hiába is hiszed,
Az a bizonyos vér csordogál az ereimben.
Lelkem törött,de szívem még bírja,
A vállamra még ezer teher jöhet.
Nem török meg értsd meg,hiába is büntetsz.
Hiányod fáj de ezzel már szembe néztem.
Tudom azt ,hogy Te ott fenn próbára teszel engem.
De nem okozok csalodást ,mély levegőt veszek.
Jöhet eső vagy hideg tél,
a Te lányod ha egy buckán elesik,
száz hegyre felmászik.