A Dunánál

[intro]
[verse1]
Az öreg hold is nevetett
Mikor megöleltelek
A padon az öreg fák alatt
Mosolygott a Duna is ahogy elhaladt
[verse2]
Először a szemem csókolt
Majd egészen magamhoz húztalak
Tőlem nevethetett már a hold
Mikor megcsókoltalak
[chorus]
Nézem, ahogy nézel,
Szemedben látom
saját szenvedélyem
S ölelni vágyom
Édes lelkedet
Hozzád visz minden képzelet
[verse2]
Mint a hullámok a folyón
Egymásba úgy simultunk szüntelen
S a hold a víztükörbe csillogón
Szégyenében megpihent
[outro]