Sohasem voltam

Még mindig rá gondolsz, hisz ő volt a világod,
Akit mindennél jobban szerettél, végül de ő is csak megbántott.
Már nem ölel az éjszaka, csak körbevesz a csend,
Hiába keresed mindenhol, ő már sehol sincs ott bent.
A múlt is csak porosodik egy üres vén asztalon,
Az emlékeiddel megterítve, egy kép nélküli online letiltott profilon.

Már nem csörgetlek éjjel, pedig megvan még a számod,
Nem írok többé semmit, hiába tudom, hogy várod.
Azt hittem, amit ígértél, tényleg úgy lesz, nagyon,
De aki újra hinni mert, az én voltam, a barom.

Már nem az fáj, hogy véget ért minden ilyen hamar,
Hanem hogy a tiszta szív mindig a selejtekért kapar.

Úgy mentél el, mintha sosem voltam,
Mintha egyetlen percig sem szerettél, majdhogynem én pakoltam.

Neked egy régi történet, nekem egy összetört világ,
Most húszan lesik minden szavad, és fizetik a piád.

Én voltam az, ki mindig melletted maradt,
Pedig az engedélykéréseid között valljuk be akadt..

De most már értem, miért lett vége hamar,
Mert aki igazán szeret, az nem mások után kapar.