Nem tanullak felejteni

Furcsa, nem?
Hogy valaki egyszer az egész világod…
Aztán egy nap már azt sem tudod ki az csak azt hogyan bántott.

Azóta más az este, más már a csend,
A lakás ugyanaz, csak már te nem vagy bent.
Két pohárból is csak egy maradt az asztalon,
A másikat nem kéred de újból el pakolom.

Nem hívlak többé, pedig gyorshívón a számod,
Nem kereslek többé, pedig lehet hogy várod.
Azt mondtad, örökké, én elhittem nagyon,
Nem a Te hibád hidd el, én voltam barom.

Már nem is az fáj, hogy vége lett így hamar,
Hanem hogy a sok jó szívű fiú ki selejtekért kapar.

Mintha sosem voltam,
Mintha nem is szerettél.
Én még benned éltem,
Mikor te már rég feledtél.

Neked csak egy emlék, Nekem egy egész világ, húszan állnak majd melléd, hogy állják a piád.