Tisza-szép

Tisza-szép



avartócsákban fürödtek a percek
pillanat röpült áttetsző madár
szárnyai alatt semmibe vesztek
az őszi sóhajok visszatért a nyár

csendek hajóztak levélgondolán
bámész szemeket vetve a fákra
melyek hanyagul ágaik lógatván
belesimítottak az andalgó Tiszába

árnyék és fény együtt játszottak szépen
az egyik bújt a másik megkereste
avar szőnyegen ágból rakott széken
már sötét ruháját próbálta az este