Bohóc

A komédiás komédiája
---------
A porondon ma mindenki röhögve vigad,
Senki sem látja belső kínodat.
A tapsviharban a hangod sírásod miatt elakad,
Sötét magányban a szíved lassan megszakad.
-----------
Fehérre mázoltad szomorú merev arcod,
Néma csendben vívod lelki harcod.
Fájdalmasan hallatod megfakult, régi hangod,
Könnyek között viseled nehéz sorsod.
----------
Vicces, óriási cipőben csak botladozol,
A fénylő porondon újra vidáman ugrándozol.
A hangos tömegnek grimaszolva sokat mókázol,
Legbelül régóta gyászol, hangzatos, hangod.
-----------
Végül, végre, a nehéz függöny lezárul,
A vidám népi játék, hirtelen elcsitul.
A sötét öltöző ajtaja mögötted bezárul,
S a tiszta igazság e csendben, eléd tárul.
----------
A kopott tükrödből, idegen rád tekint,
Aki csak sírni fog megint.
A sorsod feléd, újra legyint,
Bánatod marad, újra megalázóan meglegyint.