Dmdm

[Verse 1]
Kiégve, keserűen találkoztunk,
de egymásnak mégis álmokat adtunk.
Nem kérdeztük, mi fáj a múltban,
csak egymás kezét fogtuk a bajban.
Megfogtad a kezem és vezettél,
a legboldogabb emberré tettél.
Azt éreztem, végre hazataláltam,
amikor a két szemedbe néztem.
[Chorus]
Fecó, te vagy nekem a minden,
ha rád gondolok, a szívemben kérdés nincsen.
Harminc éve veled ébredek fel,
és azt akarom, ez soha ne múljon el.
[Verse 2]
Két gyermekkel érkeztem hozzád,
te szeretettel fogadtál mindkettővel.
Azt mondtad, természetes, hogy őket is hozod,
és szeretettel lettünk egy család.
Hét év után egy angyal érkezett,
és még erősebben fogtad a kezem.
A kislányod lett a szíved közepe,
az életedet is odaadnád érte.
[Chorus]
Fecó, te vagy nekem a minden,
ha rád gondolok, a szívemben kérdés nincsen.
Harminc éve veled ébredek fel,
és azt akarom, ez soha ne múljon el.
[Bridge]
Sok volt a bántás, sok volt az átok,
megismertünk egy másik világot.
Volt bú és fájdalom, volt könny és félelem,
de te akkor is ott voltál mellettem.
Megtörtek vagyunk, tele sebekkel,
de a szívem még mindig érted felel.
Bármerre visz minket ez az út,
én nem engedem el a kezed többé.
[Final Chorus]
Fecó, te vagy nekem a minden,
harminc év, és még mindig szeretlek.
Csak fogd a kezem, és soha ne engedd el,
mert nélküled a szívem nem talál haza.
Harminc év után is téged választanálak,
amíg élek, mindig téged várnálak.
Te vagy az otthonom, te vagy a szerelmem,
Fecó, te vagy nekem a mindenem.