Titanik

**Versszak
Fények úsznak a pocsolyán,
a város ma is engem vár.
Minden utcán ott a nyom,
amit rég a szélre bíztam.

A csend beszél helyettem már,
a múlt még mindig visszajár.
Ha elvesznék újra én,
te lennél az iránytűm rég.

**Refrén**

Ha süllyed is a hajó, én maradok,
nem visz el minden hullám, amit kapok.
A szívem mélyén ég még egy jel,
hogy egyszer minden seb majd felemel.

Ha eltűnik a holnap fénye,
ne engedd, hogy a nevem féljen.
Mert amíg benned él egy szó,
nem érhet véget ez a hajó.

**Versszak 2**

Késő éjjel lassú a perc,
minden emlék bennem kerget.
Nem keresek már választ rá,
miért lett rövidebb a nyár.

Lehet egyszer újra lesz
egy hely, ahol minden csendes.
Addig viszem tovább a lángot,
akkor is, ha senki sem lát ott.

**Utolsó refrén**

Ha süllyed is a hajó, én maradok,
nem félek attól, hogy egyedül vagyok.
Mert minden vég egy új kikötő,
és minden könnyből lesz majd eső.
Ha egyszer újra felkel a Nap,
talán én is hazatalálok