Apunak

Szilágysomlyó domboldalán állt egy régi ház,
onnan indult annyi álom, annyi hosszú utazás.
A kormány mögött telt az élet, országút és végtelen,
de a szíved mindig tudta, merre várnak idehaza fenn.
Kamionok vitték messze, sok-sok városon át,
te dolgoztál értünk csendben, építetted a család falát.
Nem a szavak embere voltál, hanem a tetteké,
és a szeretet, mit adtál, elkísér ma is bennünket rég.
Refrén
Vilmos, drága édesapánk, ma minden út hozzád vezet,
itt van körülötted a család, és őrzi minden szeretet.
Annyi év és annyi emlék, annyi közös pillanat,
de a legszebb ajándék mégis az, hogy velünk maradtál.
Vilmos, ma érted szól a dal, és érted gyúl a fény,
mert amit szívből adtál nekünk, örökké bennünk él.
Bármerre vitt az élet útja, egy dolog mindig igaz maradt:
te voltál a biztos otthon, a szerető édesapa.
2. versszak
Marika mellett telt az élet, kéz a kézben hosszú éveken át,
együtt őriztétek csendben a család minden csodáját.
Három gyermek nőtt fel mellettetek, sok örömmel, gonddal még,
de ha néha messze sodort az élet, összekötött a szeretet.
Zsolti jön most Temesvárról, Vili Bécsből érkezik,
és én is itt állok melletted, ahogy a szívem engedi.
Ritka kincs, hogy mind együtt vagyunk ezen a szép napon,
és minden mosoly azt üzeni: jó helyen vagy, jó nagyon.
Refrén
Vilmos, drága édesapánk, ma minden út hozzád vezet,
itt van körülötted a család, és őrzi minden szeretet.
Annyi év és annyi emlék, annyi közös pillanat,
de a legszebb ajándék mégis az, hogy velünk maradtál.
3. versszak
Arnold mosolya ragyog rád, Gabriella is szeret,
a nagypapát látják benned, aki mindig ott lehet.
Most már Gyarmaton telnek szépen a nyugodtabb napok,
Marikával egymás mellett őrzitek a holnapot.
Sok út végén hazaértél, és ez a legszebb állomás,
ahol várnak azok, akiknek te jelented az otthont és a csodát.
A kilométerek eltűnnek, az évek elszállnak csendesen,
de amit szívből adtál nekünk, az örökké megmarad nekünk.
Záró refrén
Vilmos, drága édesapánk, ma minden út hozzád vezet,
itt van körülötted a család, és őrzi minden szeretet.
Nyolcvanöt év története ragyog most a szemedben,
és mi hálás szívvel mondjuk: köszönünk mindent neked.
Vilmos, drága édesapánk, ma érted szól ez a dal,
a sok közös emlékünk bennünk él és megmarad.
Amíg együtt lehetünk így, nincs ennél nagyobb ajándék,
Isten éltessen sokáig, és őrizzen békességben még.