Ballagás

(1. versszak)
Eleinte sírva ment az óvoda felé,
Nem akart ott maradni minden reggel elején.
Aztán megszerette lassan a sok játékot már,
A kis barátokat és az óvoda udvarát.
Ma még egyszer végigsétál az udvar kövén,
Ahol annyi játék várta minden délutánjén.
Kis kezében virág, mosoly ül az arcán,
De anya szíve megsajdul ezen a ballagásán.
Apa csendben nézi, milyen nagy lett hirtelen,
Mintha tegnap lett volna, hogy fogta a két kezem.
Most már iskolába indul sok új álom felé,
Egy apró kisfiúból nagyfiú lett rég.
(Refrén)
Janika, menj csak bátran, vár rád annyi csoda még,
Könyvek, álmok, új barátok és ezer szép emlék.
Anya szeme fénye vagy, apa büszkesége,
A családnak egyik legszebb kincse, legdrágább reménye.
(2. versszak)
Ott marad sok kacagás az óvoda falán,
Rajzok és kis mesék egy régi délután.
De az élet hívja őt egy új világ felé,
Táska lesz a vállán és füzet a kezén.
Lesz majd olyan nap is, mikor semmi sem sikerül,
De otthon mindig szeretet várja egyedül.
Anya ölelése és apa jó szava,
Átsegíti őt majd minden nehéz napon át.
(Refrén)
Janika, menj csak bátran, vár rád annyi csoda még,
Könyvek, álmok, új barátok és ezer szép emlék.
Anya szeme fénye vagy, apa büszkesége,
A családnak egyik legszebb kincse, legdrágább reménye.
(Lezárás)
És ha egyszer visszanézel sok-sok év után,
Eszedbe jut majd ez a szép ballagás talán.
Hogy anya és apa könnyes szemmel nézte végig csendesen,
Ahogy Janikából kisdiák lett hirtelen.