Te vagy az otthon

Volt egy lány, aki csendben álmodott,
Szívében már akkor szeretet dobogott,
Nem tudta még, mit hoz majd az élet,
De benne volt minden ölelés és minden ígéret.
Aztán jött egy hang, egy első kis szó,
Egy új világ nyílt meg, olyan tiszta, olyan jó,
Egy szívből három lett, majd még annál is több,
És minden nap erősebb lett benned a kötődés örök.
Te vagy az otthon, ahol minden kezdődik,
Ahol a könny is mosollyá változik,
Ahol a szeretet soha nem fogy el,
Te vagy a fény, ami mindig felemel.
Te vagy az út, amin járni tanulnak,
Ahol a szívek egymáshoz simulnak,
Bármerre sodor majd minket az élet,
Te vagy az, aki örökre megérkezett.
Renáta mosolya benned él tovább,
Richárd ereje a karjaidból árad rád,
Boglárka nevetése, mint egy tiszta dal,
Mindegyikük benned kezdődött valahol.
Ahogy nőttek, te mindig ott voltál,
Egy biztos pont, ami sosem hagyott el már,
Minden könnycseppnél, minden első lépnél,
Ott álltál csendben, és hittél bennük végig.
Te vagy az otthon, ahol minden kezdődik,
Ahol a könny is mosollyá változik,
Ahol a szeretet soha nem fogy el,
Te vagy a fény, ami mindig felemel.
Te vagy az út, amin járni tanulnak,
Ahol a szívek egymáshoz simulnak,
Bármerre sodor majd minket az élet,
Te vagy az, aki örökre megérkezett.
És most már két kis csoda is rád nevet,
Beni és Dominik, két új kis szeretet,
A kezedben tartod az idő körét,
Ahogy a múltból jövő lesz, új remény.
Ahogy nézed őket, bennük ott a világ,
Minden, amit adtál, most visszatalál hozzád,
Egy család lettél, egy végtelen történet,
Ahol a szeretet mindig tovább éled.
És én… csak állok itt csendben melletted,
Nézem, ahogy szeretsz, és tanulom tőled ezt,
Mert amit adsz, az több minden szónál,
Valami, ami örökre bennem marad már.

Nem csak anya vagy… hanem az én világom,
Ahol a szívem végre otthonra talált, tudom,
És ha minden eltűnne, egy dolog maradna:

Én benned találtam meg… a szerelmet, Majmóca. ❤️