Vallomás

feszítsd ki bordáimat
hadd legyen benn világos
önmarcangolásom töretlen
szervezett, sajátos

gurul a hold valahová
párnáimba tömött halálok
szuszognak hajamba, árva lány
vajúdássá átkoz

csipás csalétekkel szemez
éjjelente a vérbő
szívremetéket izgató nemes
fekete kérő

összeragasztott testekkel
játszik  menyegző táncot
éjfél után leroskad
altatják Patások

szőröz, tűin bújik
éppen sok-sok álom
felnevel hogy legyél
körkép, szabályos

ma tájra hány és komisz
billegnek vállai
faágak közé potyognak
vallomásai