A magyar ember

Ember vagyok veled együtt magyar a hazánk.
Magyar a szív magyar a szó anyánk, apánk.
Eleinknek ősi vére bennünk csordogál,
Elmúlt annak ezer éve lett egy szép hazánk.

Pogány sorsunk már a múlté egy az istenünk.
Vállvetve mi együtt megyünk, együtt szenvedünk.
Harcba szállunk a hazáért ez a föld magyar..
Elfolyt érte megannyi vér volt sok diadal.

Támadtak ránk hitvány népek e földre éhezett. Nem ismerve jól a magyart mind elvérezett. Édes hazánk dicső népe meg nem remegett. Szívünk mélyén ott ül rég, a haza szeretet.

Miénk a föld miénk e táj, a csurgó patakok.
Nekünk terem rét, a mező áldott magyarok.
Múló időn sok éven át a sors meggyötört.
Talpra állt a magyar ember össze sose tört. Össze sose tört.


Támadtak ránk hitvány népek e földre éhezett. Nem ismerve jól a magyart mind elvérezett. Édes hazánk dicse népe meg nem remegett. Szívünk mélyén ott ül rég, a haza szeret.

Miénk a föld miénk e táj, a csurgó patakok.
Nekünk terem rét, a mező áldott magyarok.
Múló időn sok éven át a sors meggyötört.
Talpra állt a magyar ember össze sose tört.

Mennydörgéses zivatarban a sors meggyötör.
Talpra állt a magyar ember össze sose tört.

Talpra állt a magyar ember össze sose tört.
Össze sose tört.