A természet vadvirága

Mit ugattok,mit haraptok engemet,hitvány ebek! Torkotokba,hogy megfúltok,oly kemény koncot vetek. Nyirbáljatok üvegházak satnya sarjadékain;a korláttalan természet vadvirága vagyok én. Nem verték belém tanítók bottal a költészetet,iskolai szabályoknak lelkem sosem engedett. Támaszkodjék szabályokra,ki szabadban félve mén. A korláttalan természet vadvirága vagyok én. Nem virítok számotokra,árva finnyás kóficok! Kiknek gyönge,kényes,romlott gyomra mindjárt háborog;van azért,ki ép izléssel idvezelve jön elém. A korláttalan természet vadvirága vagyok én. Hát azért nekem örökre,szépen békét hagyjatok;ugysem sok gyümölcsü munka:falra borsót hánynotok. S kedvetek ha jön kötődni,ugy kapkodjatok felém:a természet tövíses vadvirága vagyok én.