fodrászhoz metál

(Versszak 1)
A tükör előtt egy idegen bámul,
Váli Gábor a látványtól elájul.
Nem volt fodrásznál már ezer éve,
Beletörődött a kegyetlen ősz végébe.
Úgy néz ki, mint a saját nagyapja,
A múltját a jelen a sárba tapossa.
(Refrén)
Csimbókokban lóg az ősz haja,
Ez a város legnagyobb baja!
Az emberek nézik, de nem ismerik fel,
A régi Gábor a méjben veszik el.
Hónapok óta csak nő a sörény,
Gábor már csak egy elfeledett regény.
(Versszak 2)
Minden szombat délelőtt egyforma az átok,
"A szoba forog, nem tiszta amit látok.
Menni kéne, de a lábam ólom,
A másnaposság ül a trónon."
Az olló messze, a fésű sehol,
A szétcsúszott élet a sötétben honol.
„Majd a jövő héten!” – motyogja halkan,
De a csomók már ragadnak a hajban.
Zúg a feje, a világ megállt,
Gábor a tükörben egy szellemet talált.
(Refrén)
Csimbókokban lóg az ősz haja,
Ez a város legnagyobb baja!
Az emberek nézik, de nem ismerik fel,
A régi Gábor a méjben veszik el.