Hazatalált a szívem

Intro – beszélős, félrap]
Kilenc év…
és közben észre se vettem, hogy elfogyok csendben.

[Vers 1 – flow-s]
Egy ház, ahol lakni lehet, de élni nem,
Mosoly az arcon, de belül szétesem.
Szavak voltak, érzések nélkül,
Napok teltek úgy, hogy a lelkem rég menekült.

Azt hittem, ez normális, ezt dobta az élet,
Hogy a szeretet helyett csak megszokás kísért.
Falakat tartottam, mik már rég omlottak,
Közben belül darabokra tört naponta.

[Pre-Refrén]
És mikor már a padlón ültem némán,
Te voltál az, aki hitt bennem igazán.

[Refrén – dallamos, fülbemászó]
Te mutattad meg, milyen mikor szeretnek,
Mikor nem csak vagy valaki mellett.
Heni, melletted végre érzem, hogy élek,
Nem csak létezem a régi emlékeknek.

Négy év út volt, könnyel, viharral,
De a szívem végre hazaért a karjaidban.
Amit érzek irántad, több minden szónál,
Hazatalált a szívem nálad.

[Vers 2 – flow-s]
Próbáltam menteni azt, ami rég halott volt,
Közben te csendben vártál, amíg a lelkem elfáradt, elfogyott.
Nem sürgettél, nem kérdeztél,
Csak ott voltál, amikor senki más nem ért.

Tudom, neked is nehéz ez az egész,
Két múlt romjai közt építünk új részt.
Te is cipelsz, én is hozok sebeket,
De egymás mellett gyógyulnak a lelkek.

[Pre-Refrén]
És mikor már azt hittem, késő újra élni,
Te tanítottál meg újra érezni.

[Refrén] (ism.)

[Bridge – érzelmes, lassabb]
Nem kell tökéletes jövő, csak hogy itt legyél,
Ahol a szív nem fél, csak őszintén remél.
Ha nem találok szavakat arra, amit adsz nekem,
Hallgasd a csendet — ott dobogsz bennem.

[Utolsó refrén – nagy ív]
Te mutattad meg… (emeltebb, ism.)

[Outro – halk]
Kilenc év után végre tudom már,
Milyen az, mikor a szeretet hazatalál.