Noémi

[Intro]
Yeah…
Ez most nem csak egy dal.
Ez egy köszönet.
Noncsi, Noémi… figyelj.

[Verze 1]
Nem csak egy vendég voltál, gyorsan kiderült,
Több lett ebből, mint egy sima időpont, amire befeküdt,
Pillák közt sztorik, röhögések hangosan,
Évek teltek el, de ugyanúgy itt vagy gangosan.

Ha baj volt, nem kérdezted, hogy miért,
Csak jöttél, intézted, megoldottad, kiért.
Egy hívás, egy üzenet, már mozdultál,
Kevés az ilyen ember, te mindig ott álltál.

[Refrén]
Noncsi, te az vagy, akire mindig számíthatok,
Nevetésben, gondban, bárhol is járok.
Ha szétesik minden, te összeraksz, ha azt mondom elég,
Ez a kötelék nem véletlen, ez már rég túl van a szón: „vendég”.

Noncsi, Noémi, ez most rólad szól,
A sok kis kalandról, ami összekovácsolt.
Hálás vagyok érted, ezt tudd jól,
Ez a dal csak egy apró „köszönöm”, tudd mától.

[Verze 2]
Közös kávék, hosszú dumák, titkos nevek,
Van, amit kimondunk, van, amin csak nevetek,
Amikor túl sok volt minden, te mondtad: „nyugi”,
És valahogy mindig lett megoldás, ugyi?

Nem kérsz cserébe semmit, csak őszinte vagy,
Ezért vagy több, mint barát – te család vagy.
Erős nő, nagy szívvel, veled nincs bírás,
Ha kell, te vagy a háttér, veled nincs megállás.

[Refrén]
Noncsi, te az vagy, akire mindig számíthatok,
Nevetésben, gondban, bárhol is járok.
Ha szétesik minden, te összeraksz, ha azt mondom elég,
Ez a kötelék nem véletlen, ez már rég túl van a szón: „vendég”.

[Híd]
Ez nem egy trend, nem egy pillanat,
Ez évek súlya, nevetés, bizalom, igaz kapcsolat.
Ha nem mondom el gyakran, most halljad meg:
Örülök, hogy az Isten pont Veled áldott meg.

[Outro]
Szóval ez itt marad, mint egy lenyomat,
Egy barátság, amit nem fed el semmi vakolat.
Noncsi…
Köszönöm, hogy vagy.