Bagoly

ez
már
a

vöröseltolódás
habot vet ki a víz
fekete szív, hó-vitorlás
sebességet sem veszít
az embert szívja, az emlék
tű-sovány
haj-erdő láb alatt
szűz ingovány

lábas alján ott hevernek
piros bogarak
nem láttalak te láthatatlan
nem hallottalak

este lett, táguló este
fénytelen falak sóhajtanak
cseresznyemag hónom alatt

bagoly vagyok, néma szárnyú
lomb közt, sötétben
huhogok a többi bagoly
körében