Nem szabadna

Az osztályterem zajos, de te más vagy itt,
két sorral arrébb ülsz, mégis hozzám beszélsz kicsit.
Ha rám nézel, felgyorsul minden bennem,
a mosolyod olyan, amit nem kéne megszeretnem.

Nevetsz, hülye arcot vágsz, én elkapom a pillantást,
próbálok erős lenni, de ez nem fair játszmázás.
A barátnőmmel rólad beszélek megint,
mintha kimondva könnyebb lenne, de csak mélyebb lesz a hint.

Néha pár szó, egy félmondat, semmi extra,
mégis egész nap ezen pörög az agyam vissza.
Olyan laza vagy, mintha nem is tudnád,
de minden pillanat veled kicsit káosz, kicsit varázs.

Nevetsz, babrálsz a hajaddal, én meg nem tudom hová nézzek,
a szívem minden apró mozdulatodra reagál, mint egy titkos játék.
Minden szó és pillantás veled egyszerre könnyű és nehéz,
valahogy így furcsa a szerelem – vicces, szép, de kicsit fáj is.

Zavarba ejtesz, és ez a legszebb baj,
mosolygok kívül, belül túl hangos a zaj.
Tudom, hogy nem kéne, mégis várom a percet,
when our eyes meet, és minden más megszűnik egy percre.

Nem tudlak kiverni a fejemből, hiába próbálom,
every time I see you, elveszítem a határom.
Nem szabadna beleszeretnem, ezt suttogom én,
de minden pillantásod közelebb tol feléd.
I try to be cool, I try to be strong,
de a szívem már más utat jár, nem hallgat rám.

Lehet, hogy jobb lenne nem nézni rád,
mégis minden pillanat veled édes és fáj.
Nevetsz, babrálsz a hajaddal, és minden megáll egy pillanatra,
nem kéne beléd szeretnem, de a szívem már nem hallgat rám.

Nem tudlak kiverni a fejemből, minden perc veled túl gyors,
az a nevetésed, a pillantásod – mindent felborít, ami nyugodt.
Nem szabadna beleszeretnem, mégis minden perc veled él,
minden mosolyoddal újra beléd esek, és ez a szívem titka már.