Rebinek

Hé Rebeka, várj már egy percet,
Úgy ülsz gubózva, mint egy takaróba csomagolt reset
Mackó szorítva, teló villog,
De ma a rossz kedvnek lejárt a jogsi, tiltott

Tudom, a szülők néha felhúznak rendesen,
Egy mondat, és már robban a fejed csendesen
De hagyd most ezt, ne kattogj rajta,
Nem ér annyit, hogy a mosolyod eltűnjön miatta

A költözés jön, doboz hegyek, káosz,
„Ez hova megy?” – klasszik családi valóság-show
De nyugi, nem örökké tart a para,
Ez csak egy szint, nem a főboss harca

Közben a konyhában fő a csicseriborsó,
Nem kell neki sok idő, mindjárt megpuhul, szóval nyomó
Apudék is lenyugszanak, kész a kaja,
Evés után már senki sem harapja le a fejed, haha

Aztán jön apád, full komoly arccal:
„Na, gyerekek, most már AZONNAL fürdeni, harminc másodperc alatt!”
Mintha hatévesek lennétek megint,
De ez is csak egy jelenet, röhögni ér, nem sírni, ennyi

És nézd csak, a Honda ott áll, rád néz,
Cuki, rémült szemek, full „mi történik itt?” nézés
Mintha azt mondaná: „Rebeka, mosolyogj már,
Ennél nagyobb gondom volt, mikor parkolni próbáltál”

Szóval ne foglalkozz azzal, ki húz fel,
Ki mond mit, ki mikor szól bele
Öleld a mackót, nevess rajta,
A rossz kedv ma nem kap belépőt, csá

Refrén:

Lazíts már, hé, nincs itt baj,
Ez csak egy nap, nem világvége, hallod, csaj
Mosoly, beat, poén, flow, kész,
Rebeka, ma a jókedv viszi el a főszereplést