Folyosói Ítélet

[Intro]
Lassú, baljós zongoraszó
Halk léptek a folyosón, az óra megállt
A sötétségben a sorsod már rám talált
Készítse fel a lelkét, Uram, ne félje

[Verse 1]
Fénycsík az ajtón, remeg a kilincs
Hideg veríték, arcán fut a kín
Poros irat, rajta a neve
Már régen eldőlt, mi lesz a vége

Kopott csempén vérszín árnyalat
Falról figyel száz üres arc
Leírva minden bűne, sorba
Az igazság ma bőr alá mar

[Chorus]
Készítse fel a lelkét, Uram, most érte jöttem
Nem fut már sehová, itt zárul be a körben
Lélegzetét számolom, ahogy lassan fogy el
Készítse fel a lelkét, Uram, ez az ítélet

[Verse 2]
[low vocal register]
Szék nyikorog, kötél a csuklón
Kérdés a szemben: „Miért pont én?”
Válasz se kell, tudja magától
Minden hazugság visszhangzik rég

Suttog a padló, lép a sereg
Azoknak árnya, kiket eltemetett
Egy név, egy arc, egy elharapott sikoly
Mind visszajön, ha a csend kinyit egy ajtót

[Chorus]

[Bridge]
[crescendo]
Hallja, Uram, ahogy hívják?
Nem az én hangom, ezek a múltjai
Mind, akit elfelejtett, most sorba áll
Az utolsó percben senki nem áll ki magáért

[Chorus]