Habibi

Verse:
Mindent odaadtam, szívem, időm, hitem,de hála az égnek, időben leléptem.
Most látom tisztán a mintát, amiben él,
Nincs a szemében már tiszta fény.
Gerinctelen döntések, sose vállalt múlt,
másra mutogat, mikor minden szorul.
Negyven év, és még mindig ugyanott áll,
ugyanaz a játék, de közönséget mindig vált.
Minden korty, minden por csak üres illúzió,
Már nem vagy az, aki voltál, csak egy Pinokkió.
Nem Téged szerettelek, csak a hazug meséd,
A szavaidat, nem a testét,nem a lelkét.
Nulla tartás, gerinc nincs, csak póz meg szerep,
patkány módra élsz, Te hülye gyerek.
Azt mondod mindenkinek, amit hallani akar,
Kis Mézes-mázas, aki tövig benyal.
Szavakból várat építesz, csak a talapzat szar,
De omlik össze bátyja, kurva nagy a zavar.

REFRÉN]
Nem törtél meg, felébredtem végre,
nem te voltál az álmom – csak egy hazug része.
Most a helyemen állok, erős vagyok egyedül,
amit túléltem veled, abból más nem épül.
Hazudtál, átvertél, én hittem minden szavadban,
Te meg csak menekülsz, pia és kokó minden napodban.
Már nem a nő vagyok, aki sírt érted,
Már nem a barát, aki mindig megértet téged.

[BRIDGE / BREAK]
Férfi sose lesz abból, aki mindig menekül,
aki mások mögé bújik, mikor dönteni kényszerül.
Egyedül maradsz, nem jóslok – ezek tények,
aki hazudik magának, egyedül marad végleg.
Én hátradőlök, karba tett kézzel nevetve,
nézem, ahogy az életed lassan elúszik, keletre.
Ördögi körben forogsz, nem mersz felelősséget vállalni,
Pia és kokain, azt hiszed Hulk-à fogsz változni?.
Elvesztetted, nem csak a nőt, de a barátot is,
Most csak a csend beszel helyettem, nincs bocsánat itt.

Refren
Nem törtél meg, felébredtem végre,
nem te voltál az álmom – csak egy hazug része.
Most a helyemen állok, erős vagyok egyedül,
amit túléltem veled, abból más nem épül.
Hazudtál, átvertél, én hittem minden szavadban,
Te meg csak menekülsz, pia és kokó minden napodban.
Már nem a nő vagyok, aki sírt érted,
Már nem a barát, aki mindig megért téged.

Verse:
Hazugság – rutin, szemedben díszlet.
Én szívből adtam, te kis féreg..
Őszinte voltam, te maszkokkal éltél.
Szeretetet kaptál, hazugságot mértél.
Nem ütöttél meg, csak lassan megöltél.
Szavakkal, ígéretekkel, ami sosem volt több füstnél.
Mindig holnap, mindig majd.
Csak ma ne kérdezz, csak ma hagyj.
És közben csúszott minden,
kapcsolat, ember, idő.
A végén már senki nincs, csak a pohár meg a tükör.
Most már látom tisztán,
nem menteni akarlak.
Nem az én dolgom többé,
hogy újra összekaparjalak.
Nem én voltam kevés,
csak te voltál üres.
Jöhetne már az élettől egy kurva nagy füles.

Outro:
Majd rájössz egyszer, amikor csend lesz.
Mikor nem marad taps,
csak egy üres péntek.
Hogy nem a pia volt menő,
nem a por adott rangot.
Hanem az, amit elvesztettél:
egy nőt, egy barátot, egy őszinte kapcsolatot.

Outro:
Nem törtél meg, felébredtem végre,
nem te voltál az álmom – csak egy hazug része.
Most a helyemen állok, erős vagyok egyedül,
amit túléltem veled, abból más nem épül.