A madár

Szürke égbolt alatt állok, nézem a távolt,
Ahol a holnap ígérete még mindig távol jár.
A szél a fák közt mesél régi, elfeledett titkokat,
Én meg csak várom, hogy valami végre felkavarjon.Repül a madár, viszi a csendet tova.
Fenn az égen, hol nincsen határ, csak a végtelen hova.
Bárcsak én is szárnyra kelhetnék, mint ő, könnyedén,
Hogy elhagyjam a múlt terhét, s a jelent a jelenben éljem.