Szeretlek

1. vers)
Máté, nem értem, mi ez benned,
Mégis minden nap egy kicsit jobban félek,
Hogy nélküled már más lenne minden út,
Mert te lettél bennem a csend, a fény, a múlt fölött az új.

(Pre-refrén)
Ahogy rám nézel, a világ lelassul,
A zaj fakul, a lelkem kisimul.
Nem kell szó, elég, hogy ott vagy,
Többet mondasz ezer szónál, ahogy rám maradsz.

(Refrén)
Te vagy az érintés, ami fellélegeztet,
A mosoly, ami visszahoz minden elveszettet.
Nem tudom, meddig tart, honnan jött ez hozzám,
De veled minden nap szebb, mint ami tegnap volt már.

(2. vers)
Nem ígérek eget, csak őszinte szívet,
Veled minden pillanat olyan, amit nem feledek.
Ha közel húzol, megnyugszik a világ,
Máté, te lettél bennem az egyetlen biztos irány.

(Pre-refrén)
Hagyd, hogy maradjak, ahol szeretnél,
Elférsz bennem bárhol, bármennyi hely kell még.
Nem kérek sokat, csak azt, hogy legyél,
Mert veled él igazán minden, ami bennem él.

(Refrén)
Te vagy az érintés, ami fellélegeztet,
A mosoly, ami visszahoz minden elveszettet.
Nem tudom, meddig tart, honnan jött ez hozzám,
De veled minden nap szebb, mint ami tegnap volt már.

(Bridge)
És ha néha félek, csak te gyógyítasz meg,
A szívem hozzád húz, akármerre megyek.
Máté, maradj, mert nélküled nincs dal,
Veled teljes minden hang, minden szó, minden dallam.

(Refrén – záró)
Te vagy az érintés, ami fellélegeztet,
A mosoly, ami visszahoz minden elveszettet.
És tudom már, hogy bárhogy változik a világ,
Máté… bennem maradsz, és én benned maradnék tovább.