Budapest Karácsonya

Halk csengőszó száll az éjen át,
Hólepel fedi a várost már,
A Lánchídon lépek, fázva, némán,
A múltad keresem a fények nyomán.

Fények a Dunán, álmaink úsznak tovább,
A tél ölel, de a szívem még vár rád.
Budapest szívében ég egy régi varázs,
Karácsony éjjel — bennem maradsz.

Forralt bor illat, a Vörösmarty téren,
Nevettünk ott egyszer, kéz a kézben.
Most csak a dallam, mi visszakísér,
A csillagfényben hallom a szívem zenéjét.

Fények a Dunán, álmaink úsznak tovább,
A tél ölel, de a szívem még vár rád.
Budapest szívében ég egy régi varázs,
Karácsony éjjel — bennem maradsz.

A híd alatt csendesen folyik az idő,
De minden fény egy emléket idéz elő.
Ha egyszer újra rám találsz, talán,
Két szív tükröz majd a Dunán.

Fények a Dunán, álmaink úsznak tovább,
A tél ölel, de a szívem még vár rád.
Budapest álmodik, s én vele együtt látom:
Karácsony benned él — minden látomásban.