Az utolsó tánc a csillagok alat

A szívem lángol, még ha fázom is,
Egy út kezdődött, végtelen messzeségben.
A poros ösvény végén ott állsz te,
A szememben tűz, a lelkemben éjszaka.

Dolgozom, küzdök, minden nap egy harc,
A világ nem ad semmit, csak elvesz néha.
De benned van a fény, ami újraéleszt,
Te vagy az erő, ami hazahív ma éjjel.

Refrén:
Égjen a tűz, szálljon a hangunk,
Együtt ordít a szél, mi nem adjuk fel!
A csillagok közt táncol a szívünk,
Ez az utolsó tánc, de örökre ég bennünk!

Az éj sötét, de nem félek már,
Árnyak közt lépek, és érzem, vársz rám.
A gyönyörű nő, ki a lelkem hívja,
A csillagok alatt minden újra él ma.

Most nevetünk, mert tudjuk, vége sincs,
A hosszú út csak kezdete mindennek.
A munkánk, a harcunk, a vágyunk ég,
És a dal, amit együtt ír az élet.

Refrén:
Égjen a tűz, szálljon a hangunk,
Együtt ordít a szél, mi nem adjuk fel!
A csillagok közt táncol a szívünk,
Ez az utolsó tánc, de örökre ég bennünk!