Elmegyek én a bálba

Megtudtam,hogy bál lesz nálunk vasárnap;
Elmegyek és megjáratom újra az én falábam.
Meglepődtem,sokan voltak,tele volt a terem;
Számomra ez olyan,mint egy halálos verem.
Felkértem a legszebb kislányt,táncoljon most énvelem;
Az összes közül egyedül csak őtet kedvelem.

Perdülj szoknya ,mutasd meg a világnak;
Édes kislány csakis téged imádlak.

Egyszer aztán felkiálltott,ráléptem a lábára;
Ma sem jöttem el a bálba teljességgel hiába.
Úgy éreztem ég a képen,bocsánatot kérek;
Leken nekem egy-két pofont,csakis ettől félek.
Nem szólt semmit,két szép szeme elárulta nékem;
Az én helyem nem itt van,hanem csak a széken.

Perdülj szoknya,mutasd meg a világnak;
Édes kislány csakis téged imádlak.

Leültem és arra vártam,az este véget érjen;
Drukkoltam,hogy többé soha senki fel ne kérjen.
Sóvárogva lestem,talán egyszer szóba áll még vélem;
Úgy döntöttem akkor talán feleségül kérem.


Perdülj szoknya,mutasd meg a világnak;
Ő a kislány,akit tiszta szívből kivántam.