A TÜKÖRBEN

Ezernyi arcot rejt szobám öreg tükre,
Nem ismerni titkát, megbúvik tükörben.
Arcokat rejteget, benne van, s mögötte.
Emlékeket őriz, megőrzi örökre.

Ébresztik emléket az álomszép álmok,
Több mint, év tizede sok ilyenre vágyom.
Angyali varázslás áldására várnék,
Megnyitná a tükröt, benne csodát látnék.

Éjszakai csendben álltam a tükörnél,
Piciny gyertya villant, mint mikor csillag kél.
Felfedte a titkot, az éjszaka titkát,
Megláttam tükörben a régen várt csodát.

Csillogó szemeket, csak egy pillanatra,
Felém tárt kezeket, a semmit ragadva.
Szelíd mosolyával simogatni akart,
Tükör nem engedte, a sötét betakart.

Pillanatra láttam haja hullámzását,
Szemében egy gyöngycsepp fényes csillanását.
Ennyi volt villanás, de tükörben maradt,
Ennyi volt a csoda, álomként megmaradt.