BALETTCIPŐK

Dalolnék én, már nincs kinek,
Érzéketlen lett e zord világ.
A süket fülekben csend zizeg,
Ott nem dalol, csak gazvirág.
Száraz kórókat ringat a szél,
Mezőkön sírnak a virágok.
A dal is zokogva keresgél,
Én talán hiába kiáltok.
Virágzott a kert s az értelem,
Mit ellopott ezerszer gonosz.
A tánccipők némán hevernek,
A szívünk ezért már fuldokol.
A balettet én úgy szerettem,
Az álom tánca volt nagy gyönyör.
Lepkék pilletánca volt mese,
A hiánya szépnek úgy gyötör.
Álom keringett a deszkákon,
De világ törte az álmokat.
Mégis keresném a színpadon
Fegyverek helyett a táncokat!