A FELTÁMADÁS ZENÉJE

Pénteki nap már sírban a test.
Félelem száll az emlék felett.
De feslik a gyolcs, készül az ég,
Szombati csend hozza reményt.

Mormol az éj a csillag alatt,
Ébred a Hold, de csendje marad.
Szól hegedű, még hangja remeg,
Pénteki naptól sírt eleget.
.
Húrja rezeg, fény dala szól,
A cselló zene véle dalol.
Száll muzsika, még halk a zene,
Hívja Napot, jön fénye vele.

A kürt muzsika is ébredezik,
Harsonaszóval lelkendezik.
Szól már zene, a hangja csodás,
Kél fel a Nap, mint égragyogás.

Ébred a szív, halk dobbanás,
Szól már a dob, mint szívdobogás.
Ég peremén, dereng a fény,
Érkezik véle örök remény.

Gördül a kő, tárja ki titkát,
Fényben a sír, mi rejti Fiát.
Felragyog most az égi erő,
Isteni fényben, fény maga Ő.

Élet az úr, már halál felett,
Az Élet örök, múlás helyett.
Barkából nőtt e csodás virág,
Örvendjen most az egész világ.