Banya

CSENDET! Hallgasson meg e nép! A tudás szava most hozzátok lép! Tudjátok-é, titkok mélyén rejtve, Hogy a boszorkány leleplezhető többféleképp?



Több is? Mondd el! Halljuk, halljuk! Fedd fel a sötét titkot, mitől borzong a vágyunk! Mondd el nekünk is, mi az a szörnyű mód, Hogy a gonosz lelkét a fényre hozhatod!



Mondjátok meg, ti rettegők, mit tesznek a boszorkánnyal? A tűz lángja nyelje el, a gonosz hatalommal!

Elégetik! Megégetik! A máglya lángja táncol!

És mi egyebet szoktak még a tűzbe vetni?

Több boszorkányt! – Fát! A lángok közt égni!

Helyes! Most feleljetek, miért égnek a boszorkányok? A sötétség szolgái, kiknek lelke álnok!

Azért, mert fából vannak! A tűz martalékai!

Úgy van! És hogyan győződhetünk meg róla, hogy ő fából van-e? A bizonyosság kardja most élesre van fenve!

Ha hidat építünk belőle! A próba nem hazudik!



No-no fiam, kőből talán nem lehet hidat építeni? A logika útja néha kanyargós, nem kell eltévedni!

Ööö... de igen... A kő szilárdan áll!

Elmerül-é a fa a vízben, ha mélyre taszítják?

Nem! Nem, lebeg rajta! A felszínen marad!

Dobjuk a mocsárba! A sötét, iszapos mélybe!

A mocsárba! Fogjátok meg! Ne menekülhessen el!



CSENDET! És mondjátok meg nekem, mi lebeg még a vízen? A felszín titkai most feltárulnak egészen!

A kenyér! – Alma is! – Picike szikla! – Hulla! – Hasas bankó...

Na, na, nem... nem! A válasz nem ilyen egyszerű!

Olaj! – A szöcske, a szöcske! Apró teremtmények!

Nem, nem, nem! A lényeg mélyebben rejlik!

Az ártatlan tollas lény!



Ööö... Ez az! Ez az! Vonjuk le a logikus következtetést! No?



Ha ő... ugyanannyit nyom, mint egy kacsa...

Hmm. Na?

...akkor fából van...



KÖVETKEZÉSKEPPEN?

BOSZORKÁNY! BOSZORKÁNY! Mérjük meg! A gonosz lelepleződik végre!

A legszebb vasár- és ünnepnapi mérlegemen! Az igazság mérlegén ítélkezünk keményen!