Sivár világ

Beköszönt, mint aki mindent csak tőlem akart,
ígért fűt, fát, szerelmet, hogy mellettem kitart.
Csak fogadjam el őt, kellek örökre neki,
aki szerelmes ágyát kéretlenül is beveti.
Éreztem, harcra hívott elrejtett ereje ellen
volt tőle mosoly, bűbáj, álarcba bújt kellem.
Később a csend, amivel próbálta mutatni, ő az úr,
várta, boruljak térdre, de ekkor már feszült a húr,
Végül elszakadt, nehéz volt már a csendje, kénye,
hiába volt feléje érzékiség, s a szeretet fénye.
Mélyre süllyedt, képtelen vágyak erdejét vágta,
mióta él, csak ehhez van ereje és sármja.
Belülről üres, lehullott levelű fákkal teli,
úgy látszik, ő ezt a sivár világot szereti.