Holdfény

Férfinek születni mennyit ér?
Enyém a világ, hajt a vér
De mi lenne ha egyszer letáboroznék?
Gondoltam én.
A bűbáj börtönében rabul estem
Fogva tartott perceim szerettem
Közben húzott el mellettem az élet
A sorsomat zabálták az évek
Lelkemet fogva tartani megérte-e?
A világ olyankor enyém volt-e?
Úgy tűnt egy ideig hogy igen,
De a lelkembe betört a hideg
A láncaimat hordva már kimerültem
Amikor egy ajtórés nyílt meg
Bevilágított rajta a tiszta holdfény
A láncból akkor lett egyszerű árnyék
Újra enyém a világ, megint hajt a vér
A holdsugár ezen az úton kísér
Úgy van velem, hogy nem szorítja el kezem
Bárhol vagyok, bevilágítja lelkem
A láncok után még foltos a testem
De ha nem kell nem nézegetem
Mert elérhetem magát a holdat is
Ahol akár landolnék is
Férfinek születni sokat ér,
Ha az igazi társ melléd ér,
Aki mellett szabadon élhetsz,
De épp ezért minden reggel mellette ébredsz.