Vasi Patak Metál

(Refrén)
Visszautasítom minden kérésed, Marianna!
Neked nem én vagyok a lovagod, ó nem, dehogy, hagyj ma!
Lebunkózhatsz, ha jól esik neked,
De én csak nevetek, csattog a szélben a cetli,
viheted...
(Versszak 1)
Gépeket javítok, ha kell egy kábel csere,
Izom, fém és olaj – ez az én terepem!
Nézem, ahogy szikrázik az acél és a vas,
De a külkörper már kissé kiakaszt.
(Versszak 2)
Mindig a földön járok, tisztelettel bánok,
De ha Marianna kér, én azt mondom, hogy: "Állj meg, várj csak!"
Feladatból nincs hiány, de az összes pikkpakk kész lesz.
Petike itt van – kemény edzett acél lélekkel!
(Refrén)
Visszautasítom minden kérésed, Marianna!
Neked nem én vagyok a lovagod, ó nem, dehogy, hagyj ma!
Lebunkózhatsz, ha jól esik neked,
De én csak nevetek, endkep a földön,
leesett...
(Bridge)
Én vagyok itt a mérnök, a gépek meg a szív,
Naponta csatázok, megvan az igaz hit!
Tiszteletet adok, de ha muszáj, odaszólok,
Hogy Marianna, felejts el, ha megint kérni próbálsz.
(Refrén)
Visszautasítom minden kérésed, Marianna!
Neked nem én vagyok a lovagod, ó nem, dehogy, hagyj ma!
Bunkesz, mondod szüntelen nekem
De én csak nevetek, úgyis elviseled.
Sőt szereted....
(Outro)
Ez itt a Vasi Patak metál, zúg és dübörög,
A vágógép hangjától az épület remeg a tető beázik!
De Petike nem hátrál, csak beszól egyet,
Miközben Marianna megint kiakad – hogy ez mégbunkóbb és nagyképűbb lett.