Pislákoló lámpafény

Pislákoló lámpa fénye megcsillan az ablakban .
Állok ott és nézem faágak mögött holdsarló villan .
Apró pici madár szállt el abban a pillanatban.
Néztem ,ahogy csendben elsuhan .
Szállnék messze ha madár lehetnék ,oly hívogató a tiszta ég .
Mondd meg nékem Te ott fent !
Miért embernek teremtettél ?
Lettem volna apró ibolya ,
melyre mosolyogva néznek.
Lettem volna szellő ,
mely hűsíti a forró testet .
Lettem volna harmatcsepp ,
mely itatja a rétet .
Lettem volna bármi
Mert nehéz a lét embernek .
Mennék messze , sokszor a világból kifutnék ,
mert a szívem háborog .
Nincs már szeretet ,
nincs már megértés ,
átgázolva marja egymást barát és ellenség .
Szállnék messze ha madár lehetnék ,oly hívogató a tiszta ég!
Mondd meg nékem Te ott fent !
Miért embernek teremtettél ?
Igaz ,tiszta szerető szívet adtál .
Mégis úgy hiszem ,
hogy ez nem ér fabatkát sem.
Szeretetem adom minden földi lénynek .
Sírni szeretnék mert vissza ritkán kapom ezt .
Mondd meg nékem rossz ember vagyok?
Teremtő előtted nyitott könyv az életem.
Mégis azt érzem sokszor büntetsz engem!
Álarcot öltött emberek ,
arcomba mosolyognak
mégis megvetnek .
Nem bírom a terhet amit hordozok.
Hogy legyek jó ember a szívem úgy sajog .
Egyszer elmondanám mit érzek belül .
Létezésem e földön talán feledésbe merül .
Erőt veszek magamon és harcolok tovább.
Kit szívembe egyszer befogadtam ,
azt kiűzni sosem tudtam .
Ha bántanak én továbbra is őszintén szeretek .
Igaz szívem szeretete ,
mert ilyennek teremtettél .
Megbírkózom még ha fáj is ,de szeretni akarok halálomig .