Fornetti blues

Minden reggel felkelek, a gőzben áll a gép,
A tészta meg dagad, a motorom meg ég,
A csavarkulcs a kezemben már forró, mint a láng,
De a sütő sose áll le, nincs itt szünet, nincs megállj.
Ez itt a Fornetti blues, a liszt pora fátyol,
A gépek folyton sírnak, és senki se vállal.
Ez itt a Fornetti blues, én minden nap harcolok,
Csak egy karbantartó vagyok, de a péksüti elnyomott.
A tészta száll a szélben, a ventilátor zúg,
A szalag megakadt, de a főnök csak ránk lő puskát,
"Hol a karbantartó? Miért áll már megint?"
Én meg csavarozom, de a gép csak nem segít.
Ez itt a Fornetti blues, a liszt pora fátyol,
A gépek folyton sírnak, és senki se vállal.
Ez itt a Fornetti blues, én minden nap harcolok,
Csak egy karbantartó vagyok, de a péksüti elnyomott.
Álmomban is csak szíjak, csapágyak és csövek,
A gépek zaja felébreszt, a munkahelyem örök.
Nincs itt megállás, csak futószalag zene,
De egy forró pogácsa – az talán kárpótlás lenne!
Az ebédidő sem szent itt, a hiba sosem vár,
A gépnek működnie kell, nekem meg állni kár,
De a lelkem már fáradt, a liszt pora betakar,
Fornetti blues az életem, és a sütő lesz a sírom hamar.
Ez itt a Fornetti blues, a liszt pora fátyol,
A gépek folyton sírnak, és senki se vállal.
Ez itt a Fornetti blues, én minden nap harcolok,
Csak egy karbantartó vagyok, de a péksüti elnyomott.