hghg

[intro]
[verze1]
Az élet forrása, egy tiszta patak,
amikor nekivág a hosszú útnak,
sima tükrén nem játszik a szél,
szívében még tündér mesél.
[chorus]
Az élet, egy tekergő folyó,
Néha gyors, néha tomboló,
ahogyan az idő elszalad,
a lendület is megszakad
[verze2]
Kanyargó folyónk, a sorsunk útja,
Néha csendes, máskor elfut zúgva,
Hidak, sziklák és viharok jöttek,
De a folyam útja még nem tört meg
[chorus]
Az élet, egy tekergő folyó,
Néha gyors, néha tomboló,
ahogyan az idő elszalad,
a lendület is megszakad
[interlud]
[verze3]
Az időfolyam minket is elsodor,
egykor szikla volt, már csak por
végtelen áramlás, kanyargó örvények
kopott díszletek, megfakult kellékek
[Híd]
A széllel suttogó emlékek
minket árnyékként kísérnek
De a folyóban velünk úszik egy titok
talán csak egy új kezdet,
hol megszűnnek a habok
[interlud]
(Outro)
A tenger ahová sodor a folyó
sötét, csendes és határtalan,
és ha odaér majd a hajó
talán születik majd egy új dallam...