TE VOLTÁL A FÉNY
1. versszak
Egy nyári napon, egy ártatlan csók,
Két szív között megszületett a titok.
Tudtuk jól, hogy nem szabad,
De a vágyunk tovább vitt, nem volt határ.
Hosszú évek, megannyi remény,
Sok könnycsepp hullott az út szélén.
Hittem bennünk, hittem még,
Hogy egyszer valóra válik az egész.
Refrén
Te voltál a fény, te voltál a remény,
Hozzád vitt az utam, bármerre mentem én.
Belőled építettem minden álmot,
Hittem, egyszer közös úton járunk.
De hiába hittem, hiába vártam,
A közös álmunk végül messze szállt.
Te voltál a fény, te voltál a remény,
De messze sodort minket a szél.
2. versszak
Ha elestem, te felemeltél,
Ha elvesztem, újra mellém léptél.
A szívemet őszintén neked adtam,
Minden álmom benned megtaláltam.
Annyi emlék, annyi szép pillanat,
Annyi érzés, mit a szívem megtart.
Mindig hittem, hogy lesz még tovább,
Hogy egyszer együtt látjuk a nap lemenő sugarát.
Refrén
Te voltál a fény, te voltál a remény,
Hozzád vitt az utam, bármerre mentem én.
Belőled építettem minden álmot,
Hittem, egyszer közös úton járunk.
De hiába hittem, hiába vártam,
A közös álmunk végül messze szállt.
Te voltál a fény, te voltál a remény,
De messze sodort minket a szél.
3. versszak
Annyi kimondatlan, elfojtott szó,
Annyi könny, mit elnyelt a csend és a szó.
Nem vádollak, nem kérek semmit,
Csak őrzöm azt, ami szép volt bennünk.
Nem minden álom válik valóra,
Nem minden szerelem ér boldog célba.
De amit adtam, tiszta szívből adtam,
És egyetlen percét sem bánom annak.
Híd
Talán más úton kellett volna járnunk,
Talán más jövőről kellett volna álmodnunk.
De volt egy nyár, volt egy pillanat,
Mikor két szív egyszerre dobbant.
Ha egyszer majd visszagondolsz rám,
Őrizd meg azt a nyáréjszakát.
Mert bár nem lett közös a holnapunk,
Egykor egymásnak fontosak voltunk.
Utolsó refrén
Te voltál a fény, te voltál a remény,
Hozzád vitt az utam, bármerre mentem én.
Belőled építettem minden álmot,
Hittem, egyszer közös úton járunk.
Nem haragszom rád, nem keresek választ,
Az élet néha külön utakra választ.
Te voltál a fény, te voltál a remény,
De messze sodort minket a szél.
TE VOLTÁL A FÉNY 1. versszak Egy nyári napon, egy ártatlan csók, Két szív között megszületett a titok. Tudtuk jól, hogy nem szabad, De a vágyunk tovább vitt, nem volt határ. Hosszú évek, megannyi remény, Sok könnycsepp hullott az út szélén. Hittem bennünk, hittem még, Hogy egyszer valóra válik az egész. Refrén Te voltál a fény, te voltál a remény, Hozzád vitt az utam, bármerre mentem én. Belőled építettem minden álmot, Hittem, egyszer közös úton járunk. De hiába hittem, hiába vártam, A közös álmunk végül messze szállt. Te voltál a fény, te voltál a remény, De messze sodort minket a szél. 2. versszak Ha elestem, te felemeltél, Ha elvesztem, újra mellém léptél. A szívemet őszintén neked adtam, Minden álmom benned megtaláltam. Annyi emlék, annyi szép pillanat, Annyi érzés, mit a szívem megtart. Mindig hittem, hogy lesz még tovább, Hogy egyszer együtt látjuk a nap lemenő sugarát. Refrén Te voltál a fény, te voltál a remény, Hozzád vitt az utam, bármerre mentem én. Belőled építettem minden álmot, Hittem, egyszer közös úton járunk. De hiába hittem, hiába vártam, A közös álmunk végül messze szállt. Te voltál a fény, te voltál a remény, De messze sodort minket a szél. 3. versszak Annyi kimondatlan, elfojtott szó, Annyi könny, mit elnyelt a csend és a szó. Nem vádollak, nem kérek semmit, Csak őrzöm azt, ami szép volt bennünk. Nem minden álom válik valóra, Nem minden szerelem ér boldog célba. De amit adtam, tiszta szívből adtam, És egyetlen percét sem bánom annak. Híd Talán más úton kellett volna járnunk, Talán más jövőről kellett volna álmodnunk. De volt egy nyár, volt egy pillanat, Mikor két szív egyszerre dobbant. Ha egyszer majd visszagondolsz rám, Őrizd meg azt a nyáréjszakát. Mert bár nem lett közös a holnapunk, Egykor egymásnak fontosak voltunk. Utolsó refrén Te voltál a fény, te voltál a remény, Hozzád vitt az utam, bármerre mentem én. Belőled építettem minden álmot, Hittem, egyszer közös úton járunk. Nem haragszom rád, nem keresek választ, Az élet néha külön utakra választ. Te voltál a fény, te voltál a remény, De messze sodort minket a szél.