Tavaszi álmodás

Nézem a tavasz dús ajándékát,
A tél romjain új élet fakadt,
Érzem a szellő langyos illatát,
Álomba ringva édes dallamát.

Álmodom talán, vagy most ébredek,
Látom, amint kinyílik fényvirág.
S a szirmain pihen a képzelet,
Egy új világ nyitja meg kapuját.

Tavasz ezernyi színe dalt zenél,
S a rügy fakad a fázós ágakon.
A lombok közt egy tiszta dallam kél,
Mint tündérleányok a hajnalon.

Káprázik a szem, hangosabb a szív,
A természet most új varázst fogan.
A szép tavasz a szeretetre hív,
S a himnuszunk is árad boldogan.

Mert kélt a fény, a fogságnak már vége,
A csillag üzent, s új reményt hozott,
A völgyből felnézünk a tiszta égre,
S a hegytetőn a szent Fény felragyogott.

Vigyétek hírét e szép világnak,
Mely mámoros, szent dallamot terem,
A sűrű könnyek ha harmattá válnak,
A puszta földön is virág serken.