A padoból áradt

A padokból indult, a terekre áradt,
S elűzte a fojtogató, sötét árnyat.
Nem védte őket se páncél, se fegyver,
Csak tiszta szívükben a fénylő október.

A könyvek helyére most köveket fogtak,
Hitet adtak a némán zokogóknak.
Nem vártak csodát és nem kértek engedélyt,
Megtörtek egy sötét, fojtogató esélyt.

Ez a csend a falakon, ez a sok emlék,
Őrzi a lábnyomuk elmosott jelét.
Köszönjük nektek a tiszta, szép álmot,
Ti adtatok vissza egy szabad világot.