Csended leszek

Én a Te csended leszek, s Te az enyém,
Szeretsz, imádsz, s lelkedet tárod elém.
Csillogó szemed tükre számomra az élet forrása,
Elvesznék benne örökre, míg megáll a Föld forgása.

Bársonyos bőröd megérint, s nyugovóra tér a lelkem,
Nem kell többé aggódnom, mert tudom, itt van az én helyem.
Csak figyelem a szuszogásod, de nem kell szólnod hozzám,
Néha rám pillantasz, s nekem már ez egy boldogságfoszlány.

A hangok, mik máskor zavarnak, most teljesen némák,
Nem zörög és zakatol semmi, s nem szólnak szirénák.
Bárhova mennék is, sehova nem kell egyedül menni,
Te a Csendem vagy, és ezen nem változtathat már semmi.

S ígérem, ha akarod, én is a csended leszek,
Ha másban nem is, Kettőnkben majd örökre hiszek.
Mikor nyugalomra vágyik lelked, számodra az otthon én leszek,
S hogy ne zavarjon semmi, nem mozdulok, levegőt is némán veszek.

Elvesznék Veled örökre, míg megáll a föld forgása,
Számomra Te vagy a fény, és lényed az élet forrása.
Mert szeretsz, imádsz, s a lelkedet tárod elém,
Így én a Te Csended leszek, s Te vagy az enyém.