Angi

Angelika, hallgasd meg dalomat,
abban őrzöm minden szerelmes szavamat.
Tudom, fájdalmat adtam ott,
ahol inkább ölelésnek helye volt.

Nem menteget a szándék, ezt már értem,
hisz a sebet attól még sajogni érzem.
De hidd el, a szívem mindig érted dobbant,
szerelmem irántad örökké belobbant.

Ha egyszer újra rám nézel,
tengerkék szemeddel,
veled összekötnek az érzelmek,
az együtt megélt történetek.
Te vagy nekem a lelkitárs,
jóban-rosszban a cinkostárs.
Veled szép ez a történet,
és hátra vannak még a fő részek.
Te vagy nekem a misztika,
szeretlek, Angelika.

Mindig jót akartam, még ha el is tévedtem,
és néha rosszul mutattam ki, amit éreztem.
A szeretetem sosem volt hazugság,
csak néha elfelejtettem, mi a lovagiasság.

Ha visszaforgathatnám az idő kerekét,
minden könnyedet mosollyá cserélném.
Nem ígérhetek tökéletes világot én sem,
de azt igen, hogy minden nap teszek érte.

Ha egyszer újra rám nézel,
tengerkék szemeddel,
veled összekötnek az érzelmek,
az együtt megélt történetek.
Te vagy nekem a lelkitárs,
jóban-rosszban a cinkostárs.
Veled szép ez a történet,
és hátra vannak még a fő részek.
Te vagy nekem a misztika,
szeretlek, Angelika.

Nem vágyom másra, csak hogy boldog légy,
és minden közös pillanatunk örömmel éld.
Mert a világ minden kincse eltörpül amellett,
amit egyetlen mosolyod bennem keltett.