Menni előre

„Előre nézek”
Sipos Orsinak
Versszak 1:
Annyi éjszakát vittem végig némán,
mosoly mögé bújva, széthullva néha.
Te azt hitted, kőből van a lelkem,
pedig bennem is ugyanúgy vérzik minden.
Nem szégyen, hogy néha könnyezem,
csak túl sok mindent cipeltem egyedül csendben.
Annyi bántást nyeltem le magamban,
hogy néha már magamat sem hallottam.
Refrén:
De hidd el, igazi férfi vagyok,
nem attól erős, aki soha nem rogyott.
Szerettelek akkor is, mikor fájt,
mikor a világ bennem lassan megállt.
Nem bírom tovább ezt a nyomást,
hogy bizonygatnom kell minden dobbanást.
Ha velem tartasz, nem bánod meg,
de ha elmész… köszönöm az éveket.
Versszak 2:
Sok szenvedést kaptam az élettől,
és tudom, én is adtam sebekből.
Van miért bocsánatot kérnem tőled,
mert néha a harcom rád ömlött véletlen.
Elfáradtam a múlt árnyaiban,
nem akarok élni többé láncaimban.
Most már csak előre nézek csendben,
hátha egyszer béke lesz bennem.
Átkötő:
És tudnod kell, egy percet sem bántam meg,
minden közös emlék örökké bennem marad meg.
Köszönöm neked a két legnagyobb kincsem,
Pannát és Bellát… az életem értelmét jelentik nekem.
Bármerre sodor minket majd az élet,
ezért örökké hálával nézek rád és vissza rátok.
Mert amit együtt építettünk valaha,
az bennem él tovább… örökre, hangtalanul.
Refrén:
Mert hidd el, igazi férfi vagyok,
attól is, hogy néha sírni tudok.
Nem játszottam meg soha magam,
csak túl sok vihart hordtam magamban.
Nem bírom tovább ezt a nyomást,
hogy kevésnek érezzem minden vallomást.
Ha velem tartasz, fogom a kezed,
de ha más utat választasz… elengedlek.
Lezárás:
És bár fáj még minden emlék bennem,
nem haraggal őrizlek a szívemben.
Csak köszönöm, hogy voltál nekem…
egy darabig otthon ebben az életben.