Zajta vár ránk

[Verse 1]
Ahol az út a térképen lassan elfogy már,
Ahol a csendben megpihen a vándorló madár.
Szatmári rónák ölelnek, kapu a határ,
Zajta vár ránk, ahol a szív otthon áll.

A poros kanyarok közt is ismerős a kép,
Kék ég alatt a földünk mindig visszavár még.
Ablakból integet egy régi, mosolygó ház,
És minden lépésedben ott van ez a táj.

[Pre-Chorus]
Itt a szél is néven szól,
Itt a múlt nem távoli domb.
Minden ösvény hazavisz,
Minden hangja bennem van.

[Chorus]
Zajta vár ránk, Zajta vár ránk,
Szívem ide húz, ha messze jár.
Zajta vár ránk, Zajta vár ránk,
Ahol az ember mindig hazatalál.

[Verse 2]
Kapu előtt a reggel lassan aranyba dől,
A réten a lépésed is emléket szül.
Régi kertek árnyán át fény szitál a fákra,
És a csendből szép szavak ülnek a világra.

Nézd, a határ sem választ szét, csak útjelző lehet,
Mert amit itt szeretsz, az benned marad meg.
Ha el is visz az élet, bárhová sodor,
Zajta nevétől újra egyenes lesz a sor.

[Pre-Chorus]
Itt a szél is néven szól,
Itt a múlt nem távoli domb.
Minden ösvény hazavisz,
Minden hangja bennem van.

[Chorus]
Zajta vár ránk, Zajta vár ránk,
Szívem ide húz, ha messze jár.
Zajta vár ránk, Zajta vár ránk,
Ahol az ember mindig hazatalál.

[Bridge]
Ha elfárad a lábunk, itt megáll az idő,
A föld szava csendesen még tovább nő.
Egy maréknyi emlék, egy öreg akác,
És máris közel van az, amit keres az ember igazán.

[Final Chorus]
Zajta vár ránk, Zajta vár ránk,
Szívem ide húz, ha messze jár.
Zajta vár ránk, Zajta vár ránk,
Ahol az ember mindig hazatalál.
Zajta vár ránk, Zajta vár ránk,
Itt a lelkem sosem lesz magára már.