Vége lett

Megismertem egy hatalmas embert,
Egy szívet, mit soha nem felejtek el,
Azt hittem, ő az igazi nekem,
De ma már azt sem tudom, hol vesztettem el.
Talán hiba volt, talán csak félelem,
Két út állt előttünk csendesen,
Nem mertünk együtt elindulni még,
És így maradt minden félúton rég.
De vele repültem, szárnyaltam fenn,
Mintha az ég is közelebb lett volna bennem,
Egy pillanat volt, mégis örök lett,
Egy érzés, ami bennem él tovább csendben.
El kellett mennem messzire innen,
Hol az emlékek még mindig hívnak vissza,
De már nincs út, ami hozzá vezet,
És nincs miért… nincs miért vissza.
Az idő múlt, és elsodort az élet,
Ami volt, az már csak halk emlékkép lett,
De néha még érzem, ahogy átölel,
Egy elveszett álom, ami bennem él.
Mert vele repültem, szárnyaltam fenn,
Mintha az ég is közelebb lett volna bennem,
Egy pillanat volt, mégis örök lett,
Egy érzés, ami bennem él tovább csendben.
El kellett mennem messzire innen,
És talán már soha nem megyek vissza,
Hisz amit kerestem, ott maradt rég,
És nincs miért… nincs miért vissza.