Anyáknapi dalocska

Huszonéves álmaid közt jöttem én,
nem volt könnyű, mégis rám nevettél.
Fáradt hajnal, könnnyel áztatott napok,
de karodban mindig biztonság volt.

Tizenöt hónap, s már ketten lettünk,
egy új kis szív, s te újra erős lettél.
Nem kérdezted, bírod-e még tovább,
csak szerettél minket, vakító fényként át.

(Refrén)
Anyu, benned él az otthonunk,
minden harcban te voltál a hangunk.
Ha elestünk, felemeltél csendben,
szereteted örök, mély és rendben.
Köszönjük, hogy mindig itt vagy nekünk,
két makacs szív, de benned lettünk.
Viták közt is te formáltál minket,
és ma már tudjuk — te tartod az életet.

(Vers 2)
Most tizennyolc lettem, s az öcsém is nőtt,
de benned még ott él a két kis kölyök.
Sokszor szavak helyett csak csend marad,
de a szeretet köztünk sosem szakad.

Táncban is ott vagy minden lépésnél,
figyelsz ránk, néha szigorú szemmel néznél.
Te vagy a kritikus, ki igazat mond,
de mögötte ott dobog a legmélyebb gond.

(Refrén)
Anyu, benned él az otthonunk,
minden harcban te voltál a hangunk.
Ha elestünk, felemeltél csendben,
szereteted örök, mély és rendben.
Köszönjük, hogy mindig itt vagy nekünk,
két makacs szív, de benned lettünk.
Viták közt is te formáltál minket,
és ma már tudjuk — te tartod az életet.

(Híd)
Nem volt könnyű, ezt már látjuk rég,
de te sosem engedted el a kezünk még.
Ha újrakezdhetnénk, ugyanígy kérnénk,
hogy te legyél az, ki minket végigkísér.

(Záró refrén)
Anyu, te vagy minden válaszunk,
minden könnyünk és minden dalunk.
Hálásak vagyunk, hogy benned nőttünk fel,
szereteted az, mi örökké felemel.
És bár néha zajos köztünk a világ,
te vagy bennünk a legcsendesebb imádság.