Elhagytam… elfelejtettem… Az ATLASZt Szétszórt elmém romjai közt álltam, Nevetség tárgya – saját árnyam. Térkép nélkül, vakon a mélybe, Önmagam húztam a süllyesztőbe. Otthon hagyott atlasz – bűnjel! A káosz bennem tombolt dühhel. Mamlasz voltam, céltalan test, Most feltámad bennem a rend!
NEM LESZEK TÖBBÉ MAMLASZ! NEM HAGYOM OTTHON AZ ATLASZT! Vérrel írom új irányom, Széttépem a múlt hibáim láncát! NEM LESZEK TÖBBÉ MAMLASZ! NEM MARAD EL AZ ATLASZ! Bennem ég a koordináta, A káosz felett én vagyok az átok!
Elég a szégyenből, elég a tévből, Kitépem magam a gyengeségből! Nevess most — hallod a hangom? Már nem tévedek el a harcmezőn vakon. A táskában ott a térkép súlya, Acélba zárt akaratom útja. Nem sodor el többé a véletlen, Irányt szabok a végzetemnek!
Atlasz a kézben — Világ a térden! Nem botlok többé — URALKODOM A TÉREN! Záró refrén (lassítva, súlyosan) Nem… leszek… többé… mamlasz… Az atlasz… velem… marad… A káoszból rendet faragok, És saját utamon haladok