Atlasz

Elhagytam… elfelejtettem…
Az ATLASZt
Szétszórt elmém romjai közt álltam,
Nevetség tárgya – saját árnyam.
Térkép nélkül, vakon a mélybe,
Önmagam húztam a süllyesztőbe.
Otthon hagyott atlasz – bűnjel!
A káosz bennem tombolt dühhel.
Mamlasz voltam, céltalan test,
Most feltámad bennem a rend!

NEM LESZEK TÖBBÉ MAMLASZ!
NEM HAGYOM OTTHON AZ ATLASZT!
Vérrel írom új irányom,
Széttépem a múlt hibáim láncát!
NEM LESZEK TÖBBÉ MAMLASZ!
NEM MARAD EL AZ ATLASZ!
Bennem ég a koordináta,
A káosz felett én vagyok az átok!

Elég a szégyenből, elég a tévből,
Kitépem magam a gyengeségből!
Nevess most — hallod a hangom?
Már nem tévedek el a harcmezőn vakon.
A táskában ott a térkép súlya,
Acélba zárt akaratom útja.
Nem sodor el többé a véletlen,
Irányt szabok a végzetemnek!

Atlasz a kézben —
Világ a térden!
Nem botlok többé —
URALKODOM A TÉREN!
Záró refrén (lassítva, súlyosan)
Nem… leszek… többé… mamlasz…
Az atlasz… velem… marad…
A káoszból rendet faragok,
És saját utamon haladok