„Hazatalált a szívem"

[Intro - beszélös, félrap]
Kilenc év...
és közben észre se vettem, hogy elfogyok
csendben.
[Vers 1 - flow-s]
Egy ház, ahol lakni lehet, de élni nem,
Mosoly az arcon, de belul szetesem.
Szavak voltak, érzesek nelkül,
Napok teltek úgy, hogy a lelkem rég menekült.
Azt hittem, ez normalis, ezt dobta az élet, Hogy a szeretet helyett csak megszokas
kisert.
Falakat tartottam, mik mar rég omlottak,
Kozben belül darabokra tort naponta. [Pre-Refren]
És mikor már a padlón ültem némán, Te voltal az, aki hitt bennem igazan.
[Refrén - dallamos, fülbemászó]
Te mutattad meg, milyen mikor szeretnek,
Mikor nem csak vagy valaki mellett.
Heni, melletted végre érzem, hogy élek,
Nem csak létezem a régi emlékeknek.
Négy év ut volt, könnyel, viharral,
De a szivem végre hazaért a karjaidban.
Amit erzek irantad, tobb minden szonal, Hazatalált a szívem nálad.
[Vers 2 - flow-s]
Próbáltam menteni azt, ami rég halott volt,
Kozben te csendben vartal, amíg a lelkem elfaradt, elfogyott.
Nem sürgettél, nem kérdeztél,
Csak ott voltal, amikor senki mas nem ért.
Tudom, neked is nehéz ez az egész,
Két múlt romjai közt építünk uj részt.
Te is cipelsz, en is hozok sebeket, De egymás mellett gyógyulnak a lelkek. [Pre-Refrén]
És mikor már azt hittem, késó ujra élni,
Te tanítottal meg jra érezni.
[Refrén] (ism.)
[Bridge - érzelmes, lassabb]
Nem kell tökéletes jövo, csak hogy itt legyél,
Ahol a sziv nem fél, csak öszintén remél.
Ha nem találok szavakat arra, amit adsz nekem,
Hallgasd a csendet — ott dobogsz bennem.
[Utolsó refrén - nagy iv]
Te mutattad meg... (emeltebb, ism.)
[Outro - halk]
Kilenc év után végre tudom már,
Milyen az, mikor a szeretet hazatalal.